Tiborozó

Végre befejezték a szomszédban a tuc-tuc partit, viszont most már a faszom se akar lefeküdni. Inkább írom ezt a kicsit sem izgalmas, ám annál érdektelenebb posztot, hogy frissüljön a blog. De ne aggódjatok, drága híveim, fogok én még érdekes dolgokról is írni, csak nekem az egy évben kb. kétszer sikerül.

A norvég ember nem kicsit depresszálhatott a napsütés (vagy valami más) hiánya miatt, ha képes volt több tucatnyi embert halomra lőni. Ha követte volna az apját Dél-Franciaországba, a melegben sütkérezhetne, és kúrogathatná a nagyvilági nőket, de ő inkább a börtönbe megy szappanért hajolgatni az általa oly' gyűlölt araboknak. Hát, ő tudja, biztos bejön neki odabenn az élet...

Nekem mindig is gyanús volt, de úgy látszik, a komornyiknak is feltűnt.

Huszonhetedikén már előre is kell állítani az órát. Ugye, milyen gyorsan elrepült ez a tél? Már nincs különösebben hideg, pedig a csillagászati tavasz csak március 21-én kezdődik. Szóval — remélhetőleg — az elmúlt egy-két év hosszú telei és rövid nyarai után talán idén jó hosszúra nyúló üdülési szezon elé nézünk. Ez már csak azért is jó, mert a nők ilyenkor elkezdenek lengébben öltözni, több látszik belőlük.

Ez persze nem minden nő esetében kívánatos, mert vannak, akiket legszívesebben egész évben eltakarnánk, hogy ne is lássuk. Ám a Balaton-parton sétálgatva meglehetősen sok formás, napbarnított csöccsel lehet majd összefutni nyáron, ami ugye segít nekünk, férfiaknak megőrizni egészségünket. És ha erre gondolok, máris jobb a kedvem. Várom már a nyarat!

Honnan is kezdjem? Nos, talán onnan, hogy a megboldogult XX. században születtem erre a csodálatos bolygóra, bár ennek — ahogy telnek az évek — egyre kevesebben örülnek. Már óvodás koromban látszott rajtam, hogy nem vagyok teljesen normális. Amíg az ovistársaim egymással, addig én a fiatal és csinos Bea nénivel akartam papás-mamást játszani. Ahogy visszaemlékszem, nem is vette annyira rossz néven, hogy olykor-olykor megcsöcsörésztem.

Szóval annyi a lényeg, hogy ez itt mostantól egy blog, amit a ti Tiborotok nagy lelkesedéssel, szeretettel, tehetséggel és arccal ír nektek, hogy okuljatok. Például abból, hogy velem is milyen mostohán bánt az élet, csak mert a minden-nap-borotválkozást és az öltönyt legalább annyira gyűlölöm, mint a franciákat.